Melankólia ~
2010. december 2., csütörtök, 1:17 du., 0 comments
Minden baromságon gondolkozom megint. Csak most éppen nem perverz dolgokon. Ez azért meglepő o.O
Az előbb egy temetést néztem YT-n. (Nem elborult elméjű a gyerek, csöppetsem x)
Olyan durva, hogy a temetéseken, mindenki feketében van..:O
Sosem fogom megérteni, miért a fekete a gyász színe, és nem a fehér o.O Számomra a fehér az ürességet jelképezi. Nem olyan űrt, amit valaminek a hiánya teremt bennünk. Hanem valami olyat, ami alapból nem létezik. Természetellenes, tiszta, örök ürességet. Szép, de szerethetetlen. Sokkal jobban ki tudja fejezni a fájdalmat. A fekete más. A sötétségből, a titokzatosságból fakad. Ezerféle jelentése van. Érzelmekkel, élettel teli. Vágyakozással, és kíváncsiságal tölt el, mert sosem tudjuk, mi rejtőzik a mélyén. Lefordítva: a sötétség a lélek metaforája.. Én így gondolom. :/
Most nem? : D
Persze ez nem tudom megint hogy jött ide. ^^
Egyébként... Lassan megint kezd olvadozni a hó. Inkább csak valami esőféleség csepeg fentről. :/
A hangom, nem jött még vissza. Szomorú vagyok..(U)
Majd, ha történik valami érdekes, írok egy normális bejegyzést is. xD
Címkék: fehér, fekete, hó, melankólia, merengés
Eszter vagyok. És most már nagyon sok ideje gondolkozom azon, hogy mit írjak még le, mert engem tényleg érdekelni szoktak az emberek és azt akarom tudni róluk, amit ők tudnak magukról, legelőször. De én nem tudok ide mit írni. Ha madarakat látok, azt mondom Hitchcock, ha kóbor macskát akkor azt, hogy Schrödinger. Ez valami reflex. És nagyon szeretem Kosztolányit. Minden más változik.