Csak úgy..
2011. január 17., hétfő, 6:53 du., 0 comments
Nekem tényleg, TÉNYLEG szörnyű a memóriám. >.<'Ma táncpróba után futottam három kört a tókertben, plusz fel a sulihoz. Azt hittem délelőtt megyünk arra az előadásra a színházba, amire a drámatanárnőm visz minket. Szóval nem hoztam magammal semelyik órámra cuccot. Rohanhattam haza érte.. Gieék már nem is nevettek rajtam. Szántak inkább azt hiszem..^^"
Médián Poirot néztünk *-* És a vége előtt 2percel a tanár adott mindenkinek egy cetlit, hogy írja fel a gyilkos nevét, aztán beszedte. Két szereplő között variáltam, és nem tudtam, melyiket írjam rá.. végülis beadtam, de aztán visszakértem, hogy kijavíthassam. De persze, az volt a jó, amit elsőnek írtam >.< "
Bár, senki sem találta el... Volt, aki ráírta a lapjára, mind az öt lehetőséget, hogy biztosra menjen. xD
Délután megint elaludtam, de olyan mélyen, hogy amikor anyum felhívott, később nem is emlékeztem egyetlen szóra se a beszélgetésünkből. O.o
Nem rég ébredtem fel, és emlékszem még arra is, hogy valami marha nagy hülyeséget álmondtam ismételten, de nem tudom már mit. :/ Kár..
És persze Miyuuval is történt megint valami. >.< Be van gyulladva a szeme. :S Megpróbáltam 'főzni' kamillateát rá, de nem igazán ment, úgyhogy anyu segített. Nagyon rosszul nézett ki szegénykém.
Remélem mostmár jobban lesz..
Valami vidámabb
Valami vidámabb
Mostanában, folyton ezt a számát hallgatom.
Imádnivaló ez a kislány.^^ És persze iszonyat tehetséges.♥ És ellentétben, sok mai zenésszel, amit ő csinál, az igazi művészet.*-*
Címkék: alvás, feledékenység, gyilkosság, Hercule Poirot, média, miyuu, szemek
Eszter vagyok. És most már nagyon sok ideje gondolkozom azon, hogy mit írjak még le, mert engem tényleg érdekelni szoktak az emberek és azt akarom tudni róluk, amit ők tudnak magukról, legelőször. De én nem tudok ide mit írni. Ha madarakat látok, azt mondom Hitchcock, ha kóbor macskát akkor azt, hogy Schrödinger. Ez valami reflex. És nagyon szeretem Kosztolányit. Minden más változik.