Nyüüüff. ^^"
2011. január 6., csütörtök, 10:57 du., 0 comments
Már egy hete hajnalban fekszem, hajnalban kelek. Egyébként nem vagyok az a sokat panaszkodó típus, tényleg. De a koránkelés nagyon ki tud készíteni. Egész nap tiszta ideg vagyok, mindenkit felbosszantok magam körül. >.<
Ráadásul szombaton is lesz táncpróbánk reggel nyolctól. SZOMBAT REGGEL NYOLCTÓL..!!! o.O
Még fel sem fogtam igazán azt hiszem.. x D
Egyébként tegnap megjött a fekete bakancs, amit újév előtt rendeltem. Ma abban mentem suliba. Nagyon jól néz ki, imádom *-* Csak keveset volt rajtam, mert öt perc után is úgy fájt benne a lábam, hogy mozdulni sem bírtam. És persze fél óra volt le-föl ráncigálni, minden egyes alkalommal. Reggel is alaposan megszenvedtem vele. De abszorút megéri szerintem.. :)
Jaj, és, már megint nem tanultam semmit. ^^ Kémiából feleltem a félévi nyégyesért, ami úgy nézett ki, hogy a tanárnő kérdezett három dolgot, amit Gygie lesúgott, és aztán beírta félévre a négyest. :'D
Irodalomból, most épp színötösre állok. Ilyen még nem fordult elő a történelemben.
Töriből pedig páran írtunk röpit a jobb jegyért, de szerintem nekem nem lesz meg a félévi négyesem már, mert nem alkottam ismételten semmi elfogadhatót :S Pedig én eskü, hogy tudom ezt az anyagot, mert elolvastam itthon is, és megjegyeztem. Csak egy 20oldalas anyagrész ráadásul. >.< Csak ő sosem a logikai összefüggéseket kérdezi, hanem a tárgyilagos dolgokat, évszámokat, meg neveket. Azokat meg a halál se bírja megtanulni..
Szóval Rizskisasszony most kicsit szomorú..:(
De legalább ma korán hazaértem és tudtam délután aludni. :3 Nem érzem a hatását természetesen. De akkor is, olyan jó volt, megint lekuporodni az ágy végébe, belefúrni a fejem a pandamacimba és csukott szemmel hallgatni Miyuu dorombolását, miközben rongyosra rágcsálja a kezem.♥
Az élet apró örömei. :D
Címkék: alvás, bakancs, fáradtság, hulla, korán, reggel, suli, tánc

Eszter vagyok. És most már nagyon sok ideje gondolkozom azon, hogy mit írjak még le, mert engem tényleg érdekelni szoktak az emberek és azt akarom tudni róluk, amit ők tudnak magukról, legelőször. De én nem tudok ide mit írni. Ha madarakat látok, azt mondom Hitchcock, ha kóbor macskát akkor azt, hogy Schrödinger. Ez valami reflex. És nagyon szeretem Kosztolányit. Minden más változik.