Mert én ilyet sem tudok

2011. február 25., péntek, 10:18 du., 1 comments

Nos, tegnap végre túlestem a szóbelimen. Délelőtt 10-től, délután fél 5-ig külömböző osztályokban és folyosókban álldogáltam/guggoltam/ücsörögtem a fehér magassarkú cipőmben és egy ezeréves ingemben. ^^

Délelőtt volt az alkalmassági vizsgám. Festegetni is kellett, nem csak rajzolni. És sokkal többen is voltak mint vártam. Persze mindenki hatalmas mappákban cipelte magával az otthoni munkáit. Én meg a két év alatt gyártott három-négy darab rajzocskámmal álldogáltam ott, mosolyogva.Tehát elég furán néztek rám. Kétségeik lehettek felőle, hogy ezt egyáltalán komolyan gondolom-e, de sajnos tényleg úgy gondoltam. xD

Szóbelin persze én voltam az utolsó. Viszont azt megérte végigvárni. Nagyon jó fej tanár 'vizsgáztatott'. Csomó dolgot kérdezett rólam; hogy miket szoktam olvasni, milyen művészeti stílusokat szeretek, stb. Említettem neki Japán, és a Genji Monogatarit, és ajánlott egy múzeumot, aminek már elfelejtettem a nevét. ^^ 

Aztán a leendő M-esek osztályfőnöke külön elhívott minket beszélgetni. Esküszöm, hogy nem százas az a pasas.Oo. Persze, már az lenne meglepő, ha én valamikor normális emberekkel kerülnék egy légtérbe. 

Ma pedig vettem piros hajfestéket. Én kis naiv, megpróbáltam ráfesteni a feketére, mert azt gondoltam, hogy két doboznyi csak befedi valamennyire, de abszolút nem maradt meg belőle semmi. Mindössze annyit értem el a kis akciómmal, hogy a kádban, és persze az egész fürdőben térdig lehetett gázolni a vörös festékben, ami egyébként kiköpött olyan volt, mint a vér. :O Ráadásul száradás után még be is barnult.xD