Amai sugar no karada wa chocolate..♥

2011. április 24., vasárnap, 2:07 du., 0 comments

Újra kiolvastam a Hearts in Atlantist.~  Érdekes könyv, őszintén szólva nekem eléggé furcsa. De ettől függetlenül letehetetlen és ráadásul a legtöbb olvasmányommal ellentétben, ez évek múltán is teljesen ugyanolyan érzéseket kelt bennem, mint első alkalommal. Valahogy ez is hozzátartozik a varázsához.:) Csütörtökön gondoltam egyet és levágtam rövidre a hajamat. Sokkal kényelmesebb, és nekem jobban is tetszik, de egyébként a hosszán kívül nem sok minden változott rajta, a legtöbben észre sem veszik a külömbséget. Végre vettem magamnak egy pink inget és megnézettem Gingerrel a Hard Candyt. Csomó milkacsokit és epret ettem.:3 

Szóval éppen minden csodálatos, és csillámpónik hullanak az égből.^^ 

Olyannyira, hogy ez a kiegyensúlyozott boldogság, már szinte idegesít.

Tehát, hogy mégse legyen olyan  gyönyörű a világ, folyton nosztalgiázom.~

A tavalyi ballagásokról, a nyárról, a névtelen emberkékről, akikkel a gyilkos harmincöt-negyven fokok elől menekülve egyszer-egyszer moziba mentünk vagy kávézókban beszélgettünk. Semmi sem lesz már olyan, mint egy évvel ezelőtt. Amivel persze nincs probléma. Csak furcsa rá visszagondolni. Azért van, ami hiányzik..például Ők.~.~

Nem számít, milyen rég volt már, hogy feloszlottak. Azóta sem akadt olyan Nagoya kei banda, aki a nyomukba érhetett volna. Nem is lesz soha. Amit a fennálásuk rövid ideje alatt létrehoztak az csoda. Legalább is szerintem.^^