'Az ifjúság szellemi fejlődésének érdekében.'
2011. április 18., hétfő, 12:42 de., 0 comments
Éppen éjfél van. : D Odakint kicsit lehült mostanra a levegő, de az ég gyönyörű és a kisvárosokra jellemző vasárnapi csend tökéletes alkalmat ad a sétálgatásra. :)
Holnap szerencsére megmenekültem az első két, rettentően érdekfeszítőnek ígérkező rajzórám alól, tehát bőven kiszundizhatom majd magam.^^
Ami a hétvégémet illeti, gyakorlatilag csak a ma esti Szombathelyi színházlátogatás vitt egy kis színt a megszokott 'sétálok, olvasok, alszom, eszem, eszem, eszem' életstílusomba. Amit egy egy órán át tartó, dögunalmas busz út tortúrája előzött meg. ^^"
A helyszínre érkezvén, a 'kis' csoport fele (az egészet egy tanár szervezte, gimnazistáknak, és felnőtteknek...Moncs és én már csak a ráadás voltunk.:_D) útnak indult, hogy felkeressen egyet az országban csakis itt fellelhető úgynevezett Fagyizók közül... Körülbelül 30perces sétánk során, fagyit ugyan nem ettünk, de kárpótlás képpen kiterjedt listát kaptunk a városban fellelhető jelentősebb alkoholfogyasztásra alkalmas helyekről, és később, mégy egy Colat is a színház büféjében, ígyhát nem panaszkodom.:3
Miután elkortyolgattuk az innivalóinkat és a kabáttal érkezettek igénybe vehették az önkiszolgáló ruhatárt, kezdetét vette Az Ember Tragédiája. Ami ez esetben nem csak az előadás szünetében a mostdóban tolongó, magát a tükör előtt igazgató, vagy éppen a fülkék előtt sorban álldogálló, szürreális méretű tömegre illő legtalálóbb kifejezés (összesen nem ültek annyian az előadáson, mint ahányan az alatt a 10perc alatt a női mosdóba zsúfolódtak O.o), hanem egyúttal a darab címe is.
Jordán Tamás rendezésében, Szabó Győző főszereplésével.
Aztán ott volt, a rendkívüli súlyú erkölcsi mondanivaló, az örökéletű igazságok blablabla..~ Amiket, (gimnáziumi kötelező olvasmányról lévén szó), gondolom senkinek nem kell kifejtenem. Természetesen, ami leginkább megfogott az Lucifer pesszimizmusa volt és a szövegei, amik nagyot dobtak az előadáson.: D Tetszett Ádám 'felnőtté érésének' ábrázolása is. Ahogy haladás közben levonta a következtetéseket, mindig ő maga fogalmazta meg a következő kort előidéző 'nagy eszmét' (mint pl. Robespierre-nek az egyenlőségről alkotott elmélete), amik persze az idő múlásával eltorzultak, és véletlenül sem úgy kerültek át gyakorlatba, ahogy azt a drága elképzelte.^^ A lezárás is jól ki volt találva..mármint a megvalósítása. A gondolatmenet is, csak én nem vagyok vele kibékülve, és soha nem is leszek, de ez másik kérdés.
Szóval összefoglalva nagyon tetszett.... Jó, leszámítva a (hogyishívjákazt..?Oo) Falanszteres részt, ami szerintem baromi erőltetettre sikeredett, ó és az egész művön végighaladó, leplezetlen, tömör hímsovinizmust (amiről persze, én kis naív azt gondoltam, hogy a korok előrehaladtával, majdcsak kiveszik belőle, de tévedtem..:T). Bár igazán csak akkor lepődtem meg, amikor itthon rákerestem a darabra, a színház oldalán, és megtudtam, hogy a feldolgozás valódi célja a történetnek, a "filmeken és számítógépes játékokon nevelkedett" ifjúsághoz való közelebbhozása volt. Oo. Hát ők biztosan jobban tudják. :D Sebaj, semmi sem lehet tökéletes.^^
Szóval röviden ennyit akartam írni, ha másra nem is volt jó, legalább bebizonyosodott hogy a kritikusi pálya sem nekem lett kitalálva.^^
Címkék: az ember tragédiája, büfé, éjfél, fagylalt, mosdó, szembathely, színház, vasárnap
Eszter vagyok. És most már nagyon sok ideje gondolkozom azon, hogy mit írjak még le, mert engem tényleg érdekelni szoktak az emberek és azt akarom tudni róluk, amit ők tudnak magukról, legelőször. De én nem tudok ide mit írni. Ha madarakat látok, azt mondom Hitchcock, ha kóbor macskát akkor azt, hogy Schrödinger. Ez valami reflex. És nagyon szeretem Kosztolányit. Minden más változik.