Érzelemkitörés.
2011. április 8., péntek, 8:32 du., 0 comments
Nos, péntek van.. :) Gondoltam, ezt leírom, hátha valaki nem tudja.
Tulajdonképpen, most jöttem csak rá, milyen féltékeny típus is vagyok. Teljesen mindegy, hogy egy barbiebabáról van-e szó, vagy egy aluljáróban fetrengő hajléktalan kutyájáról.. én mindenkiben találok valamit, amire irigykedhetek.
Irigylem azokat, akiknek szorgalmuk és akaraterejük van, ahhoz, hogy megküzdjenek a sikereikért. Irigylem azokat, akik túl tudják tenni magukat azon, hogy valami nem úgy sikerül ahogyan elképzelik, és újra és újra el képesek hinni, hogy legközelebb ők lesznek a legjobbak. Irigylem, hogy mások képesek maguknak adni, egy következő esélyt, és nem veszítik el minden lelki erejüket, önbecsülésüket, amikor szembesülnek vele, hogy valamit ismételten elszúrtak. Egyesek, olyan könnyen meglátják magukban azt a valamit, ami különlegessé, egyedülállóvá teszi őket másokhoz képest, és akik megfelelően tudják használni a pozitív tulajdonságaikat.
Haragszom magamra, mert a kisujjamat sem vagyok képes mozdítani, azért hogy megpróbáljak megfelelni az elvárásoknak. A jelenlegi tudásom nem elég, de egyáltalán nem félek attól, hogy mi lesz, nem izgulok, nem stresszelek. Azt hiszem, mostanra, tényleg profi lettem abban, hogyan szarjam le magasról mások véleményét. És talán a sajátomat is ..
Nem jó ez így.
Címkék: bűntudat, féltékenység, harag, lustaság, tanulás

Eszter vagyok. És most már nagyon sok ideje gondolkozom azon, hogy mit írjak még le, mert engem tényleg érdekelni szoktak az emberek és azt akarom tudni róluk, amit ők tudnak magukról, legelőször. De én nem tudok ide mit írni. Ha madarakat látok, azt mondom Hitchcock, ha kóbor macskát akkor azt, hogy Schrödinger. Ez valami reflex. És nagyon szeretem Kosztolányit. Minden más változik.