Színesben a világot ?
2011. április 10., vasárnap, 5:22 du., 0 comments
"Fel tudom fogni, hogy létezik egy ilyen világ is, de nem tudom érezni."
Csodás hétvégén vagyok túl. Sok mindenkinek tartozom köszönettel. És nagyon jó érzés volt, hogy két napot, (nagy többségében)művelt, értelmes emberek között tölthettem. Igyekeztem, hogy tanuljak is valamit, ne csak üljek a fenekemen reggeltől-estig. Annak ellenére, hogy nem produkáltam olyan szinten, amit elvártam magamtól, és végül nem értem el, amit akartam, okos kislány módjára uralkodtam magamon és nem vertem szét senkit hihi.^^ Persze, a hibáim, az én hibáim voltak, többnyire rajtam múlott, hogy milyen véleményt alakítanak ki rólam.
Mindenesetre úgy ügyeskedtem, hogy így is elég sok embernél sikerült kivernem a biztosítékot, ami tulajdonképpen, már félsikernek is felfogható :3
Ennek megvolt az ára, és meg is kaptam érte a kritikát. Persze építő jellegű kritikát, amiért nagyon hálás vagyok, még akkor is, ha nem fogom megfogadni a tanácsot amit kaptam.^^
Miért?
Eeto.. Tegyük fel, hogy felhagyok mindennel, ami eddig árnyékot vetett rám, és megpróbálok nyílegyenesen a nap felé nézni. Körülöttem a dolgok visszanyernék az értelmüket, kiegyensúlyozott boldogság töltene el és képes lennék feltételek nélkül hinni magamban. Valójában semmin sem tudnék változtatni. Az érzék, ami a dolgok szürreális oldalát vetíti elém, a szkeptikus gondolkodásmód, a szerencsétlenségek törvényszerűsége - az én sötétségem a lelkemben van. Nem pillanatnyi hóbort, amit a korommal együtt majd feldolgozok és túlteszem magam rajta, hanem egy eddigi életem során kialakult, (ha úgy tetszik abnormális) látásmód, ami meghatározza a kicsi kerekek forgásának irányát a fejemben.
Egyáltalán nem vagyok vak a szép dolgokhoz: ha kiállítanak egy mezőre, ugyanúgy látom a pipacsokat, az éles kontraszt, amit az ég kékjével alkotnak, számomra is gyönyörű. Ha leheverek a fűbe, és a felhőket bámulom, nem bírom abbahagyni a mosolygást, ha valaki lufikat enged szabadon a közelemben utánuk futkosok, és összekapdosom amennyit csak tudok. Aztán hazaviszem őket, bajuszt meg szemecskéket rajzolok rájuk, és hülye neveket adok nekik. ♥
Persze, tulajdonképpen tényleg képtelen vagyok 'fehérben' látni a világot. És azt hiszem képtelen lennék alkalmazkodni bárkinek az ízléséhez, csupán azért, hogy így könnyebben jussak előre.
Inkább vagyok tökéletlen kis dög, akinek megjegyzik az arcát, mint tökéletes papucs, akit mindenki szeretni tud. Beleőrülnék. ~
Címkék: düh, gondolkodásmód, hétvége, Nagy László, nyugalom, öröm, szavalás, személyiség, tehetség, verseny, világ, világok, virágok
Eszter vagyok. És most már nagyon sok ideje gondolkozom azon, hogy mit írjak még le, mert engem tényleg érdekelni szoktak az emberek és azt akarom tudni róluk, amit ők tudnak magukról, legelőször. De én nem tudok ide mit írni. Ha madarakat látok, azt mondom Hitchcock, ha kóbor macskát akkor azt, hogy Schrödinger. Ez valami reflex. És nagyon szeretem Kosztolányit. Minden más változik.