saturated
2011. május 8., vasárnap, 9:56 du., 0 comments
Megint átvariáltam kicsit a blog kinézetét. Nem lett szép, de így legalább változatosabb. Mellesleg, én kis okos rájöttem, hogy hogyan kell feltelepíteni a témákat..egyidejűleg rájöttem arra is, hogy nem kellenek. : D
Mindenképpen akartam írni valamit, de arról nem szeretnék beszélni, hogy hogy vagyok mostanában, mert aligha tudnék többet kihozni magamból egy mélyenszántó szappanoperából nyúlt monológnál. Panaszáradatokért, pedig nem kell idáig eljönni, mert gyakorlatilag mindenhol azokat gyömöszölik az ember képébe. Igazából.. csak szét vagyok esve. Általában könnyebben birkózom meg a lelki 'traumákkal', mint mások, és ez most kicsit megváltozott. Eléggé lesokkolt a saját gondolkodásom és mivel ahhoz a tudathoz szoktam, hogy ismerem magamat, még meg kell emésztenem ezt a lelkiállapotot, amibe az elmúlt időszakban kerültem.
Szeretném, ha tudnék sírni, amikor szükségem van rá, úgy ahogy a kislányok is, hogy egyszerre mindent kiürítsek magamból és csak a csend maradjon.
Szeretnék már túl lenni mindenen és mindenkin. Nyarat akarok.
És most először életemben, azt hiszem nem akarok egyedül lenni.
Ez eléggé nyálas.. na meg közhelyes. De legalább többen elolvassák.~.~"
Címkék: félelem, furcsa, tele, zavarodottság

Eszter vagyok. És most már nagyon sok ideje gondolkozom azon, hogy mit írjak még le, mert engem tényleg érdekelni szoktak az emberek és azt akarom tudni róluk, amit ők tudnak magukról, legelőször. De én nem tudok ide mit írni. Ha madarakat látok, azt mondom Hitchcock, ha kóbor macskát akkor azt, hogy Schrödinger. Ez valami reflex. És nagyon szeretem Kosztolányit. Minden más változik.