értelmetlen
2011. június 7., kedd, 9:43 du., 0 comments
It's okay, my world just ran over again.
Szedd össze magad.
Holnapból és tegnapból többszázezer van, de a most örökké tart.
Ebben a mostban még tartozom valahová.
Illetve..talán mégsem.
Talán ez legelőször bennem dől el.
A sikerorientált és a kudarckerülő, máshogy látja a dolgokat, de ugyanazt az utat járja be és lényegében ugyanahhoz a végkifejlethez jut el, maximum más a levont konklúzió.
Talán, most az lenne a legjobb ha félretenném, az érzést, mennyire nem akarok semmit. Semmi olyat, amit esélyem lenne megszerezni.
"Az ember célja a küzdés maga."
Ha úgy érzem, felesleges most küzdenem, a létezésem értelmetlen ?
Vagy inkább, csak megtanultam végre, hogyan legyek hű ahhoz amiben hiszek... (a magam módján.)
Hmm.. el akarom olvasni Dalí könyvét. Még magát a történetet sem ismerem, nem hogy részleteket belőle. De ez egyáltalán nem lényeges. Mert biztos vagyok benne, hogy nagyon jól ír. Talán nem olyan elképesztő, mint a többi dolog, amit létrehozott. Elvégre furcsa is lenne nem? A finom abnormalitás és a teljes őrület között azért mégis van egy árnyalatnyi különbség. Aki többféleképpen is képes ilyen eszméletlen csodákat megvalósítani, az nem lehet emberi lény.
Igen, az a férfi zseni volt. Amikor arra volt szükség, hogy valaki egy ponton felszaggassa az emberi ostobaság ködfátyolát a valóságon, ő két kézzel kapaszkodott ebbe a takaróba és az egészet darabokra tépte.
Megmutatott mindent, aminek akkor jelentősége volt ez alatt az ég alatt.
Nem törődött azokkal, akik nem merték látni.
Furcsa lehetett ilyen embernek lenni. Akármit mondanak a bölcsek, ez egyáltalán nem felesleges igyekezet. Ahhoz, hogy mások felvilágosultan élhessenek, és A-ból B-be jussanak szükségük van valakire aki megmutatja, hogyan kell együtt hullámozni a világgal. Ez kiváltság. De akinek része van benne, sosem lehet teljes. Mindegy hogyan gondolkodik, eszköz marad. Mégsincs nála értékesebb.
Egyszer, talán én is szeretnék értékes lenni. Csak negyedennyire. De úgy sem tudnám megfizetni az árát.~
.
.
.
Megmondtam, hogy nem lesz értelme.
Címkék: alkotás, csend, értelmetlen, fényképek, festmények, filozófia, írás, művészet, olvasás, Salvador Dalí, zavarodottság
Eszter vagyok. És most már nagyon sok ideje gondolkozom azon, hogy mit írjak még le, mert engem tényleg érdekelni szoktak az emberek és azt akarom tudni róluk, amit ők tudnak magukról, legelőször. De én nem tudok ide mit írni. Ha madarakat látok, azt mondom Hitchcock, ha kóbor macskát akkor azt, hogy Schrödinger. Ez valami reflex. És nagyon szeretem Kosztolányit. Minden más változik.