Igazából, ki akartam találni, valami különlegeset erre a napra, de rájöttem, hogy nincs semmi különleges a kezemben neked. Fene se tudja már, hány éve írod tele az unalmas estéimet a saját, még unalmasabb estéiddel, nap, mint nap, és akár hiszed, akár nem, igyekeztem figyelni. Még sincs annyi fantáziám, hogy személyre szóló ajándékot adjak.
És ami ennél is bizarrabb, még te is meg vagy győződve róla, hogy le sem szarom mi van veled.
És fogalmam sincs, hogyan bizonyítsam be, hogy ez nem igaz.
Olyan vagy nekem, mint egy kis házicica aki reggeltől estig nyávogna ha megtehetné, folyton tejecskét kér, de akármit csinál, mindenképpen hozzánő az emberhez, annyira aranyos és szeretnivaló.
És nagyon fájt, hogy sírtál értem, miattam.