Csaksemmi...
2011. július 15., péntek, 9:57 du., 0 comments
Esti séta a Dunaparton.
nem az első, és nyilván nem is volt az utolsó. és semmi sem lesz más, semmi sem lesz majd különlegesebb.
nem az első, és nyilván nem is volt az utolsó. és semmi sem lesz más, semmi sem lesz majd különlegesebb.
a krizanténszirmokkal beborított ég kupolájában minden annyira egyszerű.
Most az egyszer, szép volt az egész világ.
És ott volt benne, a semmi, amit idiótán tévelyegve üldöztem egész életem során.
Most az egyszer, szép volt az egész világ.
És ott volt benne, a semmi, amit idiótán tévelyegve üldöztem egész életem során.
De rájöttem, hogy már nem tudok sírni. Elvesztettem a képességet, elnyomtam magamban, olyan mélyen, hogy semmi sem képes újra őszínte fényt adni neki.
Egyszerűen, most már nem vagyok elég jó ember, hogy sírjak.
Egyszerűen, most már nem vagyok elég jó ember, hogy sírjak.
Címkék: hmm
Eszter vagyok. És most már nagyon sok ideje gondolkozom azon, hogy mit írjak még le, mert engem tényleg érdekelni szoktak az emberek és azt akarom tudni róluk, amit ők tudnak magukról, legelőször. De én nem tudok ide mit írni. Ha madarakat látok, azt mondom Hitchcock, ha kóbor macskát akkor azt, hogy Schrödinger. Ez valami reflex. És nagyon szeretem Kosztolányit. Minden más változik.