holitt, holnemitt
2011. augusztus 22., hétfő, 11:36 du., 0 comments
Néha jólesik belekarmolni a fatörzsekbe, beöltöztetni a sebeiket pillákat remegtető hófehér eleganciába, mérgező feketeségbe.
Farkasszemet nézni az évszázadok kéregarcaival, akik saját magukévá torzították az élhetetlenséget.
Belekarolni az esdeklően lehajló ágacskákba.
Megérteni, hogy a beteljesületlenség, amit magaddal cipelsz, és biztosnak érzed, hogy még élve önmagába temet, olyannyira valótlan, mint a cipőtalpak alatt morzsolódó levélkupacok suttogásai.
Címkék: melankólia, őszköszöntő
Eszter vagyok. És most már nagyon sok ideje gondolkozom azon, hogy mit írjak még le, mert engem tényleg érdekelni szoktak az emberek és azt akarom tudni róluk, amit ők tudnak magukról, legelőször. De én nem tudok ide mit írni. Ha madarakat látok, azt mondom Hitchcock, ha kóbor macskát akkor azt, hogy Schrödinger. Ez valami reflex. És nagyon szeretem Kosztolányit. Minden más változik.