kaméleon poéta
2011. október 24., hétfő, 11:33 du., 0 comments
Eufrátesz-hosszú pislantások
bokorban cammogó páraszörny
molyrágta szekrénymélyi Egri Bikavér
lámpaburában kuporgó, éj-mélyből fölzengő véges-végtelen.
Annyira szeretlek.
A tenyeredtől a talpadig, a fejedtől a farkadig.
Tőlem eltűnhetsz innen akárhova,
csak ha én nem látlak, ne lásson senki se.
Címkék: ezmiez
Eszter vagyok. És most már nagyon sok ideje gondolkozom azon, hogy mit írjak még le, mert engem tényleg érdekelni szoktak az emberek és azt akarom tudni róluk, amit ők tudnak magukról, legelőször. De én nem tudok ide mit írni. Ha madarakat látok, azt mondom Hitchcock, ha kóbor macskát akkor azt, hogy Schrödinger. Ez valami reflex. És nagyon szeretem Kosztolányit. Minden más változik.