Nem sűrűn voltak hallgatói.
Viszont volt egy széke a bárpultnál.
Ezen kívül, semmije sem.
Annyira tisztelte, hogy egyetlen egyszer sem ült rá, még a közelébe sem igen merészkedett. Odafurakodott egy asztalhoz, a legtömöttebb sarokban, a Wernicke-területen átalakuló jelek továbbhaladásáról mesélt a Broca-területre, várta, amíg minden elnémul, aztán kiürül. Utána csak figyelt.
Magas, barna bőrhuzatú, (vaskos, földgömbnyi cowboy hátsóktól az idők során fehéresre kopott) székecske volt, közel a fiatal pincérnő zsírfoltos ingéhez. Hatalmas, kerekded mellei voltak,
Neki mély növése, pálinkaszaga és hatalmas szakálla.
Néha-néha eltöprengett, vajon mi születhetne a kettő súrlódásából. Végül rájött, hogy semmi és inkább hagyta az egészet a fenébe.

Címkék: biológia kézikönyv, hazaút, Hitler és a dadaizmus, kezek, mese, rajz, skicc, vázlatfüzet