Elalusznak már a dobok,
   fénykörömből kiosonok.
       Koponyádon bekopogok,
          nem engedsz be, kint maradok.
             Halat fogok, vándorolok,
                kőre ülök, elsorvadok.

Ma meghallgathattam abszolúte megbízható forrásokból származó, bájos kis történetét annak, miért tiltották be anno a marihuánát. Állítólag roppantmód ihletetté varázsolja az embert. Egyszer talán bele kellene kóstolnom.

Most egyenlőre minden kívül-belül átmosó, padlóról felmosó tudatmódosító szertől mentes bogaraimmal (szembogaraimmal, akarom mondani, de lehet akár egy katica is) belegubózódom a fekete ágyneműmbe, és tovább olvasom Morrie professzor úr leckéit a szeretetről.

Címkék: eszméletlen, hasfájás