Tökjó mer' nincs értelme
2011. november 30., szerda, 11:52 du., 0 comments
A hajad legyen egyenes, nehogy belebújjon a szmogos, városi szél.Ne vegyél fel olyat ami harap,
de csak olyat egyél meg, ami téged már megevett.
Vekker, bolyhos sapka, gyűrű tilos.
Csókold meg a főnöködet és a konyhást az ebédlőben.
Aludj a műhelypadlón.
Támaszd egymásnak a falakat a végtelenben, nehogy rád dőljenek.
Ha a fejed melletti széklábra fájdalom tekeredik, dobj rá vizes ruhát.
Mielőtt hazamész, mosd le a padokat.
Kaszáspóklábú napkorong valahol mélyen, egy megfagyott tücsök torkában árnyékokkal hálózza be az egész világot. Az agyam véletlenül éppen egy ilyen sötét foltocskában pihenget.

Eszter vagyok. És most már nagyon sok ideje gondolkozom azon, hogy mit írjak még le, mert engem tényleg érdekelni szoktak az emberek és azt akarom tudni róluk, amit ők tudnak magukról, legelőször. De én nem tudok ide mit írni. Ha madarakat látok, azt mondom Hitchcock, ha kóbor macskát akkor azt, hogy Schrödinger. Ez valami reflex. És nagyon szeretem Kosztolányit. Minden más változik.