túl elcsigázott vagyok ahhoz, hogy másra gondoljak, mint amit az orrom elé teszel
2011. december 22., csütörtök, 12:19 de., 0 comments
Tristan Tzara
Guillaume Apollinaire halála
nem tudunk semmit
nem tudunk semmit a fájdalomról
a fagy keserű évada
hosszú medreket váj izmainkban
inkább a győzelem örömét szerette volna
okosan csöndes bánatok alatt
bezárva tehetetlenül
ha fölfelé hullna a hó
ha éjjel emelkedne fölénk a nap
hogy melegítsen
ha koronájukkal lefelé lógnának a fák
- egyetlen könnycsepp -
ha a madarak leszállnának közénk
hogy fejünk fölött a csöndes
tükörben nézzék magukat
MEG LEHETNE ÉRTENI
szép hosszú utazás lenne a halál
s a hús a váz a csontok
végnélküli vakációja
Eszter vagyok. És most már nagyon sok ideje gondolkozom azon, hogy mit írjak még le, mert engem tényleg érdekelni szoktak az emberek és azt akarom tudni róluk, amit ők tudnak magukról, legelőször. De én nem tudok ide mit írni. Ha madarakat látok, azt mondom Hitchcock, ha kóbor macskát akkor azt, hogy Schrödinger. Ez valami reflex. És nagyon szeretem Kosztolányit. Minden más változik.