mosolyogtam miközben írtam
2012. január 1., vasárnap, 11:32 du., 0 comments
A tündérkezecskéid kiskutyaszemeid bababőröd bugyutabűbájnevetgélésed szívdobogásod
és az a giccses gyertya
és új év van és világvége és az emberek túladnak a sportkocsikon meg a tóparti villákon és nézik az eget és várnak és én nem tudok túladni a szereteteden hiába fujj és hiába ritkán mert már megint jéghideg a kezem és minden csak egy hatalmas nagy, tompa minek? egyedül.
ha legközelebb találkozunk rózsaszín virágos szoknyát veszek, fél-hülyére fogod röhögni magad.♥
Eszter vagyok. És most már nagyon sok ideje gondolkozom azon, hogy mit írjak még le, mert engem tényleg érdekelni szoktak az emberek és azt akarom tudni róluk, amit ők tudnak magukról, legelőször. De én nem tudok ide mit írni. Ha madarakat látok, azt mondom Hitchcock, ha kóbor macskát akkor azt, hogy Schrödinger. Ez valami reflex. És nagyon szeretem Kosztolányit. Minden más változik.