feltétlen
2012. február 15., szerda, 11:43 du., 0 comments
Temetni valamit, fényárnyékba. Mélyen forró színgombóc lesz a körmöd alatt a tudhatatlan, ha összekötözöd egy állandóvá a végtelent. Ami meg kimarad, abból lesz a dúc. Tökéletes elfoglaltság a teremtés, ugyanis a memória is, az elveszettség is kihagy. Néha napján, még az illatok is. Feltaláltam az avantgárd kubizmust, mellesleg.
Eszter vagyok. És most már nagyon sok ideje gondolkozom azon, hogy mit írjak még le, mert engem tényleg érdekelni szoktak az emberek és azt akarom tudni róluk, amit ők tudnak magukról, legelőször. De én nem tudok ide mit írni. Ha madarakat látok, azt mondom Hitchcock, ha kóbor macskát akkor azt, hogy Schrödinger. Ez valami reflex. És nagyon szeretem Kosztolányit. Minden más változik.