mégestibb
2012. február 26., vasárnap, 1:00 de., 0 comments
és leszáll,
mint valahova menni
készülő
holott hazájába
sok társat
nem talál.
és beszél
és sír
és keszkenő,
zord telet elfedő;
ráborul a táj.
neki sose kár,
hogy megkövezik,
s aztán
honnan; hova
ha te látod,
azért vidd haza,
aztán,
ha esik az eső
és sírsz, amikor ő
és leszel keszkenő
a világon többé semmi se fáj.
Eszter vagyok. És most már nagyon sok ideje gondolkozom azon, hogy mit írjak még le, mert engem tényleg érdekelni szoktak az emberek és azt akarom tudni róluk, amit ők tudnak magukról, legelőször. De én nem tudok ide mit írni. Ha madarakat látok, azt mondom Hitchcock, ha kóbor macskát akkor azt, hogy Schrödinger. Ez valami reflex. És nagyon szeretem Kosztolányit. Minden más változik.