a tér nem tud kiürülni
2012. március 7., szerda, 11:05 du., 0 comments
felforr a zöld
és kiborul a sárga,
a vörösbe a keserű
az ujját belemártja.
meghűlt a barna,
kiült a párkányra,
a rózsaszín ráolvad
a nappali falára.
felrobban a fehér,
lehullik a házra;
rácsuklik az ég
a látóhatárra.
benned és bennem
kucorog az árnya.
felfal mindent lassan;
élénk-narancssárga.
sarokban türkizen
sír a szék
és kék ha a kor
a lábadra lép.
Eszter vagyok. És most már nagyon sok ideje gondolkozom azon, hogy mit írjak még le, mert engem tényleg érdekelni szoktak az emberek és azt akarom tudni róluk, amit ők tudnak magukról, legelőször. De én nem tudok ide mit írni. Ha madarakat látok, azt mondom Hitchcock, ha kóbor macskát akkor azt, hogy Schrödinger. Ez valami reflex. És nagyon szeretem Kosztolányit. Minden más változik.