utálom a ruhákat. utálok felöltözve lenni. Annyira, hogy az ilyen fázós, beburkolózós napokon, inkább addig toporgok a zuhany alatt, amíg bele nem fulladok a párába, mint hogy kimásszak és magamra tekerjek egy törölközőt. Inkább várok, amíg elfogy az összes meleg víz és elfogy a fény és elfogy az idő és az idővel együtt elfogynak a falból a téglák és te és anya és apa és az emlékek és minden csak egy icipici, hideg, sötét, nyirkos gombóc lesz a hasamban.
Még mindig, túl gyerek vagyok,
Még mindig, túl suta vagyok
az igazi élethez.