Eszter vagyok. És most már nagyon sok ideje gondolkozom azon, hogy mit írjak még le, mert engem tényleg érdekelni szoktak az emberek és azt akarom tudni róluk, amit ők tudnak magukról, legelőször. De én nem tudok ide mit írni. Ha madarakat látok, azt mondom Hitchcock, ha kóbor macskát akkor azt, hogy Schrödinger. Ez valami reflex. És nagyon szeretem Kosztolányit. Minden más változik.

Zaj van, hamvasztó edényben csörömpölnek a könnyek, felázik a talaj is, felszökik a fűillat az arcodig, mocsarassá hígul minden és arra gondolok, hogy beleragadhatna az ég a világba. És megállhatnának a csillagok és az eső, mint milliónyi mélykék áramkör fényképe sülne ki az ablaküvegen. 
Ha fény lennék, sötétben lufinak képzelhetném magamat én is, hatalmasnak, üresnek, amiben elférnél, lakhatnál bennem, és nem kellene elmenned innen. 
De én nem vagyok fény, csak dekárérte ember vagyok és az emberi fejben kövek vannak - szerintem - és amikor gondolkodunk, egymáshoz ütődnek, azért nincs idebent csend soha. 


Egy szótolvaj vagyok.

AladinPhilipsAdamAuroraCinderellaArielBelleSnow WhiteAladinPhilipsAdamAuroraCinderellaArielBelleSnow WhiteAladinPhilipsAdamAuroraCinderellaArielBelleSnow WhiteAladinPhilipsAdamAuroraCinderellaArielBelleSnow WhiteAladinPhilipsAdamAuroraCinderellaArielBelleSnow White

Your Chatbox code here. Width maximal 400px.