2012. május 17., csütörtök, 9:23 du., 0 comments
Túl közel ültünk egymáshoz.Úgy, hogy, amikor felemeltem a fejem az ölemből
és azt hittem, a világba tekintek,
valójában beléd néztem át.
Úgy, hogy, amikor felemeltem a fejem az ölemből
és azt hittem, a világba tekintek,
valójában beléd néztem át.
Eszter vagyok. És most már nagyon sok ideje gondolkozom azon, hogy mit írjak még le, mert engem tényleg érdekelni szoktak az emberek és azt akarom tudni róluk, amit ők tudnak magukról, legelőször. De én nem tudok ide mit írni. Ha madarakat látok, azt mondom Hitchcock, ha kóbor macskát akkor azt, hogy Schrödinger. Ez valami reflex. És nagyon szeretem Kosztolányit. Minden más változik.